Dráva Hotel Harkány...
... AVAGY EGY HÉTVÉGE TÖRTÉNETE
Annyi emberi butaságról, tévedésről írtam már, hogy ideje olyasmiről is írnom, ami elnyerte tetszésemet.
Minden úgy kezdődött, hogy közeledett feleségem születésnapja. Hogy hányadik? Természetesen a harmincadik, elvégre a hölgyek a 30 elérése után már nem korosodnak, csak mi, a pasik szoktunk megvénülni.
Kedvenc leánygyermekem ötlete volt, hogy a szülinapi meglepetés legyen egy hétvége, holmi wellness-szel kiegészítve.
S lőn, megérkeztek a papírok, nejem pedig harsány tiltakozásba kezdett. Nem, nem, nem és nem. Neki nem kell, aztán pár nap rábeszélés után maradt csak a kell. Ez onnan derült ki, hogy az egyik nap kezdte sorolni, hogy mi mindent is kell beszerezni, megvásárolni.
Na, ekkor lett biztos, hogy megyünk Harkányba. Ezek után már nem maradt hátra egyéb, mint hogy leszedegessem az utazótáskát, bőröndöt, stb. Lázas csomagolás, szétrepedésig megtöltött táskák,aztán többórás fejtörés, hogy mi mindent kellene még becsomagolni.
Lényeg a lényeg, elérkezett
AZ ELSŐ NAP
Fiam a megbeszélt időpontban meg is jelent, bepakolás a kocsiba, aztán indulás. Bő egy óra múltán célba is értünk.
Kellemesen hűvös előcsarnok, ballagás a recepcióhoz, formaságok elintézve, irány a szoba.
Kicsomagolás, liftezés vissza a földszintre, aztán a dög melegben városnézés. Egyedüli vigaszom az volt, hogy rövidesen egy cukrászdában kötöttünk ki két hatalmas adag fagylalt mellett.
Bár nejem még járt volna egy sort, mégis úgy döntöttünk, hogy inkább a légkondit választjuk, no meg az uszodát.
Aztán bejelentkeztünk a másnapi programokra, és betértünk vacsorázni az étterembe.
Semmi különös, csak amolyan “terül-terülj asztalkám” fogadott minket.
Alaposan bevacsoráztunk, aztán irány a B-322. Bocsika, ez nem egy amerikai bombázó, hanem a szobaszámunk volt.
Elterülés az ágyikón, tévénézés, hűsítők lenyelése, aztán valamikor 10 felé szender.
MÁSODIK NAP
Ma izgalmas napra van kilátás! Nejem születésnapi meglepetése van készülőben. Természetesen rajta kívül mindenki tud róla, én meg tudok hallgatni.
Kezdődött a reggelivel, annak is a bőséges választékával. Igyekezni kellett, mert egy kicsit később keltünk, Rozinak az uszodában volt jelenése, nekem a masszőrnél. Fürdőruha, fürdőköpeny felkapása, aztán irány a lift és a földszinti wellness részleg.
Rozi, mint egy kis hableány a medencébe csobbant, én meg elfoglaltam helyemet egy csinos, ifjú hölgy kezei alatt. Remek volt a svéd-masszázs, sajnos se kilókat, se éveket nem tudtak lemasszírozni rólam. Pedig milyen jó lett volna! Ráadásul a hölgy még félig meddig földi is volt, felmenői, ugyanis mint kiderült barcsiak voltak.
A programok végeztével felmenetel, pihenés, felfrissülés a zuhany alatt, aztán Rozinak bevásárló körút, nekem meg egy kis internetezésre támadt kedvem. A portán természetesen kaptam gépet, és elmerültem az internet forgatagában.
Aztán nejem is visszaérkezett, játékok az unokáknak, helybéli innivaló a barátoknak. Mire ezeket mind szemrevételeztük, elérkezett az ebédidő is. Szóval irány az ebédlő.
Az étlap igencsak bőséges választékot kínált, nehéz volt válogatni, azért mégis megszületett az elképzelés, jómagam egy marhahúslevest kértem, meg egy hárslevelűben gőzölt lazacot vajas-citromos kagylóraguval, gőzölt burgonya és párolt brokkoli kísérettel.
Mit mondhatnék, remek volt minden, a ragu és a szósz különösen, ezért aztán becsülettel meg is feleltem az elvárásnak!
Nejem választéka pedig „Napsugaras bélszín java, Julienne burgonyával, vajon párolt zöldborsóval körítve, sonka szeletekkel, sült tükörtojással megkoronázva”
A pincér még azt is megkérdezte, hogy a hús hogyan legyen átsütve. Ez is remek volt, és főleg bőséges!
Minden pontosan úgy zajlott tehát, ahogy kellett, az ebéd fenséges volt, ezért úgy döntöttünk, hogy megérdemlünk némi pihenést is, aztán egy uszodai látogatást.
Ez is rendben lezajlott, de lassacskán készülődni kellett a vacsorára is. Közelgett a meglepetés!
Öltözés és némi pihenő után ismét az étteremben találtuk magunkat, úgy 10-12 vendég társaságában.
Válogattunk, ettünk, ittunk pár kortyocskát, na, ekkor jött a meglepetés.
A fények kialudtak, megjelent egy zsúrkocsi tortával, tűzijátékkal. Rozi szerint valakinek név, vagy születésnapja lehet. Akkor döbbent meg igazán, mikor a kocsi a mi asztalunknál vetett horgonyt. Nyikkanni se tudott a meglepetéstől.
A jelenlévők részéről taps, hangos jókívánságok….. aztán Rozi is meg tudott szólalni, meghívott mindenkit egy kis tortázásra, meg borozgatásra.
A vendégek aranyosak voltak, a meghívást elfogadták, a pincérek pedig villámgyorsan szeleteltek, töltögettek. Hamarosan a tortának és a bornak is hűlt helye volt.
A vacsorázásra szánt idő eltelt, vissza a szobába, aztán hamarosan nyugovóra tértünk.
A HARMADIK NAP
Aránylag korán keltünk. Nagyjából összecsomagoltunk, aztán jött a reggeli. Utána villámgyors átöltözés, és irány az úszómedence. Úgy egy óra locsizás, majd vissza a szobába, tusolás, átöltözés, végleges becsomagolás, liftezés a földszintre.
Mivel még ebédelni is akartunk, a csomagokat a recepción hagytuk, és újra egy kis kóborlás a pokoli melegben. Egészen a fürdőig ballagtunk, közben be-benézzük néhány boltba, vásárlások, fagyizás,…. és mit látnak szemeink, VILLÁNYI VÖRÖSBOR kelleti magát az egyik büfénél. Olyan szépen kuncsorgott, hogy kénytelenek voltunk egy nagy köcsöggel feltankolni. Aztán vissza a szállodába, ebédelni.
Az ebéd megint fenomenális volt!
Nejem egy gyümölcslevesre szavazott, másodiknak pedig egy Tenkeshegyi aprópecsenyére (metéltre vágott hátszín, csirkemell, csirkemáj, lepirítás után csípős-híg lecsóban egyesítve, hercegnő burgonyával tálalva).
Nem csupán az íze, a külleme is kiváló volt.
Én nem vacakoltam most levessel, csupán egy egyszerű ételt választottam ki: Pármai szűzérmék „tradicionálisan” (sajtos morzsában panírozva, sonkás, gombás zöldborsos rizottóval, reszelt parmezánnal tálalva).
Akkora adagot hoztak ki, hogy képtelen voltam megbirkózni vele. Egyszerűen remek volt!
Sajna, minden jónak vége lesz egyszer, ez történt velünk is.
Számlarendezés következett, aztán legnagyobb meglepetésemre Rozi a következő kijelentést tette:
- Ide vissza kell jönni!
Ebben maradtunk. Egy után valamivel Andris fiam is megérkezett Dani unokánkkal együtt, csomagok bepakolva, indulás haza.
Közben jómagam is olyasmire gondoltam, hogy egy-két nap igazán nem ártott volna még.
Most pedig jöjjön az:
ÉRTÉKELÉS
SZOBA: kényelmes, de kissé szűk. Az ágy hatalmas és kényelmes, rengeteg rakódó felület, nagy szekrény, fiókok, akár egy hónapra való holmit is be lehetne pakolni. Mini bár, széf, TV, telefon, internetkapcsolat. A dohányzó szobából azonban hiányoltam egy szagelszívót, a zuhanyfülkéből pedig két akasztót a vizes fürdőruhák számára. Szappan, tusoló, féltucatnyi törölköző, fürdőköpeny, szóval mindaz, ami kell meg is található.
* * * *
TISZTASÁG: nem hagy maga után semmi kívánnivalót, ez minden helyre vonatkozik, ahol megfordultunk.
* * * * *
WELLNESS: csak jókat mondhatok róla.
* * * * *
SZEMÉLYZET: udvarias, szolgálatkész, lesik a vendég kívánságát, pont úgy, ahogy az egy négycsillagos szállodához illik.
* * * * *
KONYHA: erről csak felsőfokban szólhatok. Hatalmas választék, gyors felszolgálás, tökéletes ízek, a szervírozás és az étel, nos, „mi szem szájnak ingere”.
Erre legszívesebben hat csillagot adnék, de 5 a maximum szubjektív értékelésemben.
* * * * *
Mindarra, amit ez alatt a pár nap alatt tapasztaltam, a maximális öt csillagot adom.
* * * * *
Ha ellátogatsz ide kedves Olvasó, állítom, hogy nem fogod megbánni! Én alighanem nemsokára visszamegyek!