Karácsony a nagyvilágban
Szenteste van. Ünnepi hangulat, a karácsonyfa feldíszítve áll a megszokott helyén, az ajándékok a fa alatt sorakoznak, a gyerekek valahol izgatott sugdolózással találgatják, hogy mit hozott a Jézuska. Aztán csengőszó, a lejátszón megszólal a „Mennyből az angyal”, és az aprónép félénken, de csillogó szemekkel sereglik a fa köré.
- Megjött a Jézuska.
Szülők, nagyszülők boldog mosollyal az arcukon szemlélik az apróságok örömét, a csomagbontást, és óhatatlanul a saját gyerekkoruk jut eszükbe.
Aztán következik az ünnepi vacsora, a hagyományos szentestei menü, majd éjfél közeledvén indulás az éjféli misére.
Nagyjából ez történik a magyar családoknál, de lássuk, hogy is van ez a nagyvilágban.
Karácsonykor Ausztriában a Christenkindl, Németországban a Weihnachtsmann, Svédországban Jultomten, egy manó hozza az ajándékot, Dél-Európában általában vízkeresztkor ajándékozzák meg egymást az emberek. Spanyolországban Papa Noel, vagy a Háromkirályok, Olaszországban a La Befana (Öreg Hölgy, Vízkereszt szülötte) lepi meg a gyermekeket. Angliában a gyerekek december 24-én este hosszú, piros harisnyákat készítenek ki, mert karácsony éjjelén Santa Claus vagy Father Christmas a kéményen át a kandallóba ereszkedik, hogy a zoknikat megtöltse ajándékokkal.
Más hely, más szokás, más ajándékozó.
Az időpontban is van eltérés.
A nyugati kereszténységben december 25-e, a keleti keresztények egy részénél január 7-e (bár dátum szerint itt is december 25-e), az örmény kereszténységben január 6-án van Karácsony.
A pravoszláv egyház a nálunk általánosan használt Gergely-naptártól eltérően, az ókori Julianus-naptár szerint tartja az ünnepnapokat. Ezért a görögkeleti vallású keresztények, a románok, szerbek, bolgárok és oroszok majdnem két héttel később ünneplik a Karácsonyt.
A görögök karácsonya december 25-től január 6-ig tart. Ezt az időszakot Dodekameronnak, vagyis 12 napnak nevezik. Ebben benne van mindhárom ünnep, a karácsony, az újév és a vízkereszt is. Természetesen tizenkettes szám alapján az apostolokra is asszociálhatunk.
Népszokások és mitológiák is kötődnek a Karácsonyhoz.
A lengyelek a betlehemi csillag feltűnésére emlékeznek, amikor az első csillag feltűnését figyelik az égen. A 12 apostolra pedig az ételsor összeállításánál. Az asztal alá szórt szénával, szalmával a jászolban született Megváltóra. Az ünnepi asztalnál is páros számú embernek kell ülnie, hogy elkerüljék a szerencsétlenséget. Az éjféli misére a családtagok együtt mennek, és nem mulasztják el, hogy megtekintsék a betlehemi jászolt, a szopkát.
Régebben a szerb édesapa legidősebb fiával együtt kiment az erdőbe, hogy badnjakot vágjon. Ez olyan fa, amelyen még rajta vannak a levelek. A fejszével csak egyszer lehetett odacsapni, s ha a fa kidőlt, nem dőlhetett rá más fára. Ha mindez összejött, hazavitték a badnjakot, megszentelték, bevitték a házba, és este a tűzre dobták. Ugyancsak régi szokás szerint a szerb háziasszonyok páratlan számú ételt készítenek, Az ünnepi csesznicába (rétesféleség) ezüstpénzt tesznek, hogy aki megtalálja, szerencsés legyen.
Ez egyben görög szokás is, Ők vaszilopitát sütnek, egy kenyérfélét, amelybe a szerbekhez hasonlóan szintén fémpénzt rejtenek. A görög karácsonyhoz számtalan legenda, mese, babona is kötődik. Egyetlen példa: a fáma szerint a Föld mélyén gonosz manók, kalikandzaroszok élnek, akik egész évben a Földet tartó fa törzsét fűrészelik. Karácsonykor aztán előbújnak, és rengeteg bosszúságot okoznak: törnek-zúznak, eleszik az emberek elől az ennivalót. Ezért aztán távol kell őket tartani a háztól, s mivel a tűztől nagyon félnek, a tűzhelyben a lángnak mindig égnie kell. Vízkeresztkor aztán a pap megszenteli a vizet, annak bűvös ereje visszaűzi őket a Föld gyomrába.
A finnek karácsonya is más egy kicsit. Karácsony első napja kizárólag a családé, ilyenkor nem illik szomszédolni, de még telefonálni sem. A rokonlátogatásra, barátok köszöntésére 25-én kerül sor. Este pedig legtöbben a templomba mennek, és gyertyát gyújtanak elhunyt szeretteik sírjánál is. Az is finn szokás, hogy karácsony napján megvendégelik a velük élő háziállatokat, illetve megetetik a környéken fészkelő madarakat. Természetesen a szaunázás sem maradhat el ilyenkor. Az asztalt éjszakára nem szedik le, hogy a karácsonyi manóknak is jusson valami csemege.
Új-Zélandon a keresztény családok a tengerparton piknikeznek, söröznek, sonkás szendvicseket fogyasztanak.
Az ausztrálok is a szabadban fogyasztják el a karácsonyi vacsorát, otthon műfenyőt állítanak, és aki teheti, részt vesz a karácsonyi misén. Még egy érdekesség: az ausztrál Mikulás szánját 8 kenguru húzza.
Dél-Afrikában a karácsonyi ebéd igazi családi ünnep, kiadós fogásokkal. Ebéd után baráti látogatásra indulnak, és karácsonyi dobozokban finom ételeket, süteményeket visznek egymásnak.
Ugyancsak Afrika: a kenyaiak például messzi földről is hazautaznak az ünnepekre. Karácsonyfa nincs, helyette a templomot díszítik fel lampionokkal, szalagokkal, léggömbökkel. A karácsonyi menüt nyílt tűzön készítik, és ők is a szabadban fogyasztják el.
S ha már a díszítésnél tartunk, a karácsonyfa az elmúlt néhány században kialakult divat csupán. Eredete a német területeken keresendő, a német misztériumjátékok maradványa. A könyvnyomtatás felfedezése előtt Bibliával csak a nagyon gazdag emberek és az egyház rendelkezett. A Szentírás történeteit úgy ismertették meg a hívőkkel, hogy a jeleneteket a templom falaira festették, ez volt a szegények Bibliája. Ezen kívül ünnepekkor lejátszották az egyes történeteket a templom melletti téren. A bűnbeesést bemutató jelenethez szükség volt egy fára, mely a tudás fáját szimbolizálja, melyről lelóg az a bizonyos alma. Télen az egyetlen örökzöld a fenyőfa volt, melyet „feldíszítettek” az almával, melyet Éva leszakít.
Magyarországon először az 1800-as évek elején állítottak karácsonyfát gazdag családok, követve a német földről érkező divatot. De ott is csak az 1600-as évekre tehető az első, kifejezetten ünnepi célokra feldíszített fenyőfa megjelenése. Ekkor még csak cukrokat, papírdíszeket helyeztek a fára. A gyertyák csak a XVIII. század közepétől díszítették az ünnepi fenyőt. (DPG Recepttár)
Ma már nem csupán a fenyőt díszítik fel. Fényfüzérek kerülnek az ablakokra, házakra, néhol a szabadon álló fákra, bokrokra is, egyre több kis és nagyváros főutcája kap ünnepi díszt, mert ünnepelni remek dolog.
A terített asztalokról, menükről valóságos regényt lehetne írni, de ez nem az én feladatom, csak arra vállalkozhatok, hogy a többi rovatban néhány ország jellegzetes karácsonyi ételeit írom le, a teljesség igénye nélkül.
Minden kedves olvasójának békés, boldog Karácsonyt kíván a Gasztrokaland!