Halászlé
Szinte minden receptemhez akad egy-egy történetecske, mondanom se kell, hogy a halászléhez is. Több is!
Még a régi lakásunkban laktunk, rendszeresen jártam horgászni, és fogtam is halat jócskán. Az egyik vasárnap is ez történt. Későn értem haza, csak a haltisztítást végeztem el, a főzés másnapra maradt. És lőn, másnap este halászlét ettünk. A maradék kétliternyi meg bekerült a hűtőbe. Kedden aztán éppen nekiláttunk a melegítésnek, amikor betoppant feleségem nagynénje, Irénke tánti. A kérdésre, hogy “Kérsz halászlét?” - lelkes bólintás volt a válasz. Én még elugrottam a boltba egy kis innivalóért, Mire hazaérek terített asztal és üres fazék fogadott. Irénkém, pedig elterülve a széken, úgy, mint a nagy magyar Alföld, elhaló hangon megszólal:“Bandi, ha nekem valami bajom lesz én, megöllek!”
Tessék már mondani, érdemes jó halászlét főzni? Akkor térjünk át az alaplére!
Alaplé készítés halászléhez
Amit eddig minden halászléreceptből hiányoltam, szemérmesen, nagy ívben megkerülik az alaplé készítésének módját. Csupán nagy általánosságban említik, hogy tegyél bele ezt, azt, amazt, passzírozd, vagy ne passzírozd át, stb., dobd bele a halat, és kész. Ezért most egy újabb halászlé recept helyett, az alaplé készítéséről írok, s innentől kezdve mindenki úgy fejezi be a “művet”, ahogy neki tetszik.
Az alaplébe (az amur kivételével) bármilyen hal jó. Ha lehet legalább 5-6 féle, betétnek pedig négy jöhet számításba, törpeharcsa, harcsa, ponty, és az afrikai harcsa. Nálam mostanság az utóbbi a legsűrűbben.
Belezzük ki a halakat, csak az úszóhólyagot és az ikrát, vagy a tejet, tegyük egy külön edénybe. A májat is dobjuk ki! Vizeink annyira szennyezettek, hogy jobb nem kockáztatni. A halakat újra alaposan mossuk át, majd nagyságtól függően vágjuk 2-3 szeletre. Ez már mehet a kondérba (fazékba).
A fejek következnek. Az alsó állkapcsot vágjuk ketté, így könnyen kiszedhetjük a kopoltyúkat, a keserűcsontot és a szemeket is. Alapos mosás után ez is mehet a kondérba a kiszúrt úszóhólyagokkal együtt. A tetejére aprítunk kilónként két közepes fej hagymát, ha lehet kétfélét, majd annyi vízzel töltjük fel, amennyi teljesen ellepi, aztán forraljuk. Ha a víz már buzog, beledobjuk a pirospaprikát, kilónként úgy egy púpozott evőkanálnyit. Legalább kétféle legyen ez is. Ha akarjuk, dobhatunk bele laskára vágott zöldpaprikát is, de cseresznyepaprikát ne! Addig főzzük, míg a halak teljesen szét nem esnek, illetve a halhús le nem válik a csontokról. Ízlés szerint sózzuk, megkeverjük, kicsit még forraljuk, majd leszedjük a tűzről és leszűrjük. A főzőedényt az esetleg benne maradt szálkák miatt kimossuk, a leszűrt lét visszaöntjük. A haldarabokat egy nagyobb tálcán szétteregetjük, majd alaposan átszőrözzük. Kiszedjük az összes gerincet, bordát, csontot, a nagyobb szálkákat. Amit csak felfedezünk. Hát elég lassú nóta! Ezek után két lehetőség marad. Vagy lepasszírozzuk a maradékot és belerakjuk a lébe azt, amit sikerült átpasszírozni, vagy marad a másik módszer, egy nagyon aprólyukú húsdarálón letekerjük a maradékot. Ekkor az Y szálkákat is úgy feldaraboljuk, hogy fogyasztáskor semmi problémát nem okozhatnak. A darálékot belekeverjük az alaplébe, és ezzel kész is a művelet.
A kész alaplét lefagyaszthatjuk későbbi fogyasztásra, vagy felhasználhatjuk azonnal. Az alaplé annyira sűrű lesz, hogy felhasználás előtt hígítani, ízesíteni kell ki-ki ízlése szerint. A szelethalakat ekkor dobjuk a lébe és kifehéredésig főzzük. Tovább ne, mert a hal széteshet.
Sokan szeretik, ha a lé csípős. Javaslom, vegyünk ki a léből úgy félliternyit, ebben főzzük fel a csípős paprikát és ezzel a lével mindenki, saját ízlése szerint ízesítheti a lét.
Megjegyzés: Az alaplébe tett mustár közömbösíti a mocsár ízt. A haltisztítás jól bevált módja még a pikkelyezés utáni sózás, majd kis idő múltán, ecetes vízben való lemosás. Végül még egy apróság. Az utóbbi időben a darálékot kicsit felhígítom a lével, majd leturmixolom. Másnap a maradékot halkocsonya gyanánt fogyaszthatom pirítós kenyérre kenve!