Találkozás egy borszakértővel
Nem is olyan túl régen történt. Új áruház nyitotta meg kapuit nálunk. Tudod, az a ferde i-betűs. Szóval megnyitott, feleségem nagynénje, Tántika pedig kitalálta, hogy a nyitáson nekünk is ott a helyünk. Így aztán délután kocsiba ültünk, és indulás áruháznézőbe.
Az első meglepetés mindjárt a parkolóban ért, férőhely alig, de azért sikerült leparkolni. Irány a bevásárlókocsik tároló helye. Nincs egy darab se, ráadásul a bejárat előtt hosszú tömött sorokban tolonganak a kocsira váró kuncsaftok.
Hatalmas nagy eszünkkel egyből rájöttünk, hogy várhatunk akár ítéletnapig is, de bejutni aligha fogunk. Gyors döntés, pár nap múlva megismételjük az eksönt.
Két nappal később volt parkolóhely, volt bevásárlókocsi, bejutottunk. Szemrevételeztük a választékot, egy-két apróság bele is ugrott a kocsiba, aztán eljutottunk a piarészleghez. Volt ott mindenféle bor, ausztrál, kaliforniai, dél-afrikai, chilei, német, a jó ég tudja, hogy még mifélék. Tántika lázas válogatásba kezdett, majd felkapott egy üveg bort, aminek a címkéjén a márkanév alatt ott állt, hogy aszongya: Red Table Wine.
Szerencséjére ott tartózkodott a közelben egy eladó is, Tántika egyből lecsapott rá, és udvariasan rákéretőzött:
- Legyen szíves megmondani, milyen bor ez!
Lenéző, fölényes mosollyal máris jött a válasz a szakértőtől:
- Hát nem lássa? Rá van írva: tablettás bor!
Tántika kiguvadt szemekkel csak bámult, mi pedig fulladoztunk a visszafojtott röhögéstől.
Hja, kérem, nem lehet mindenki Mária anyók@!
Na de ennyire….???