Volt egyszer egy DrótPostaGalamb...
Na, ez a hét is pont olyan pocsékul kezdődik, mint az, ami hál’ Istennek elmúlt.
Reggel kivánszorogtam az ágyikómból, kinézek az ablakon, hát alig látom a szomszéd házat. Jobban megnézem, akkor látom, hogy akkora köd van, hogy szinte látni se lehet! Mondom is a zasszonynak, hogy:
- “Nagy fene köd van anyjuk!” Mire a válasz:
- “A tied sokkal nagyobb!” Na, így figyelmeztesse máskor a zember élete páratlanját a zidőjárási viszontagságokra!
Hogy miért volt pocsék az előző? Rögvest úgy indult a hétfő, hogy beállított a feleségem nagynénje Irénke Tanti, három akkora fej káposztával, hogy azt hittem, a szemem káprázik! Mondom neki, hogy nekem nem kell káposzta, lesz elég a kertben! Mondja ám, hogy nem nekem hozta, hanem azért, hogy gyaluljam le, de nem ám a káposztagyaluval, hanem a picivel, amivel szép vékonyra lehet vágni.:-( Mondtam is rögvestén, hogy:
- “Na csessze meg kend Irénkém, neked is pont ilyen gyalud van, mint nekem!”
Nem, mert fél, hogy elvágja a kezét. Az enyémet bezzeg nem féltette! Mindegy, legyalultam. Majd 4 óra lett mire végeztem, mondom, jöhet a galamb!
Sajna a galamb helyett egy autó jött. Ajtócsapkodás, menet indul, elöl a zasszony egy reklamációs szatyorral, utána két munkatársa három böszme nagy dobozzal. Kellett nekem panaszkodni nem is oly túl régen, hogy a fémedények fedőinek fogói válópert indítottak a fedők ellen! Bevonult két üvegfedeles edénygarnitúra, meg egy indiai fazékgarnitúra, 8-10-15 és 20 literesek.
Kissé ferde szemmel nézhettem, mert máris mondá a Nő, hogy ráér holnap is!
Reggel elbúcsúztunk, de még visszaszólt az ajtóból, hogy a régi zománcos cuccokat igazán levihetném a garázsba és a konyhaszekrény alját is ki kellene csiszikelni. Kicsit lila lett a fejem, de addigra már elszáguldott.
Nosza kicsomagolás, szortírozás, kipakolás, válogatás, dobozolás, csutakolás, mosogatás, törölgetés, bepakolás.
Persze közbe bevásárlás, mászkálás, cipekedés. Délre végeztem is mindennel.
Ebéd, jöhet a Galamb! Nem jött, helyette a Nagynéni egy újabb fej káposztával! A frász kerülgetett. Legyalultam, és reménykedtem, hogy több “vendég” nem lesz. Tévedtem! A kertszomszédom beállított egy vödör barackkal, tegyem el felesbe. Eltettem, pirosbélű volt a lelkem, egész jól nézett ki mint dzsem, vagy jam? 10 üveget töltöttem meg!
Estére kiderült, hogy a fekete szeder-málna szedhető állapotba került, tehát leszedetett. Biztosítva a másnapi program is! Tehát másnap nosza: válogatás, mosás, szárazás, turmixolás, főzés (közben üvegmosás) aztán levesszűrőn átpasszírozás, a sűrűjét a tekerős passzírozón újra, ismét főzés, zselésítés, de úgy, hogy egy része olyan fél-folyékony legyen, a maradék pedig jó sűrű. Megtörtént! Az üvegek megpihentek, és végre én is. Hittem én!
A zasszonypajtás 4 körül hazaért, kapott ebédet (ebből is láccik, hogy milyen áldott jó lelkem van), mosogatás, aztán végre irány a Gal… frászt! Csöngetés, egy régi haver, aki pár hete halat ígért, vödörrel a kezében. Egyből támadt egy sanda gyanúm! Nem tévedtem, megérkezett a beígért törpeharcsa. Mivel már el is mosogattam, a mosogató pedig üresen vigyorgott rám, kissé lemondóan közöltem, hogy beleöntheti. Azt a nyüzsgést, ami ott volt!!!
A zasszony egyből közölte, hogy ehhez én jobban értek, ezért bekapcsolta a “tevét”, és békésen elszunnyadt, én meg kihordtam a teraszra, bocs, az erkélyre a szükséges kellékeket, aztán létszámellenőrzés következett. Pontosan 64-en voltak, így aztán nem csoda, hogy este 9 körül végeztem a dögökkel!
Addigra nejemasszonyőfőméltósága kipihente magát, a hidegvizes átmosást már elvállalta, halak a zacsiba, irány a mélyhűtő! Ha lányom legközelebb hazajön, meglesz a beígért halászlé, mert 4 doboz sűrítmény már ott sorjázik a halak mellett.
Közben jött a szomszéd és felajánlotta, hogy van egy kisebb barackfája, természetesen tele barackkal, azt is elrakhatom felesbe.
A péntek már aránylag nyugodtan telt el, csak a fiam állított be egy nagy szatyor almával, mondván, hogy enne egy kis almakompótot! Szóval fel kellett avatni a 10 lityis új fazekat is. Hogy ki hámozott? Találd ki!
Szombat, csak bevásárlás, főzés, mosogatás, délután a fiamnak felvenni a “Csillagkapu” újabb részét, és végre egy kis Galamb is volt.
A vasárnap is egyszerű volt, csak hamis raguleves, töltött cukkíni, az Úrnőt sikeresen lebeszéltem a rántott padlizsánról, és már csak a romok eltakarítása maradt rám. A fiamék ebéd után elhúztak, mint a vadlibák, de itt “felejtettek” egy újabb szatyor almát, amit szintén át kell majd alakítanom!
Most pedig indulok a konyhába, mert többen is várnak rám, név szerint: karfiol, zöldparadicsom, paprika, sárgarépa és hagyma, meg egy csomó üveg. Vajh, mi lesz belőle?
De előbb megebédelek, mert előbb a “munka” és csak aztán a “szórakozás”!
Na, legyetek jók! Pusszantás Mindenkinek!
Szeretettel: Klemi